Esö az éjben-----Vilhelem Margareta

Susognak már fák lombjai
és ámulva ringnak az ágai
sötét felhőknek tömörében,
omlik lassan estnek lángja.

Az estikékre hűs kékességben
még tüzes karikák hullnak,
s lengenek a bágyadt levegőben,
a nagy kendős sötét árnyak.

És lassan oson a ködös pára,
festett éjszakának sötétjében,
lemosva a szellők rezzenését
s a kíváncsi fáknak zöldességét.

Az éjnek keze lassan kitárul,
beteríti a lenge gyolcs álmokat 
sisteregve pernyét osztogat
a megrémült múló hangulatnak .

Pusztító vággyal siralmat zenget
csupa lilásan szegett felhőkre,
dobbanó csodával dübörög
a föld mélyéből jövő üzenet .

A kitáruló hold kékes fényében
és szorongó pillanatok alatt
kinyílik szürkén az eső köpönyeg.
beborít mindent ,földhözragad. [W.B.]