Éj a nyárban---Vilhelem Margareta

A nyár elején zöld dombok falán
tűzpiros rózsák az éjben suttognak ,
a hold gyengéden átkarolja,
fényei ádáz köröket bolyongnak .

Gyönyörű selymes szirmokon
a csendes fuvallat is éli az életet ,
s a fák ringva altatják leveleik 
míg a lombok összeölelkeznek.

Homályon át csillagok ragyognak,
oly nyárias kitárása az ablakoknak
a kék felhők elszálltak alkonyban,
részegen és rongyosan csüngnek .

Fátyolként őrzik az égnek sötétjét 
és szellő sóhajt a lombok alatt
a hold fényével versenyt szalad
oly nyárias csend úszkál kertekben .

Csak csillagok szikráznak a tó vizeken..
s a nyárnak örök arany lámpásai
körbe karimázzák a forró árnyakat .
a tücskök zenéje is halkan nyekereg .


Hirtelen megrezzen egy kapu kilincse,
a kakas már ordítva kukorékol
a csillagok nyoma füstbe meredeznek
a tűzpiros rózsás kertek vörösségében .[W.B.]