Meggondolatlanság----Vilhelem Margareta

Bukdácsoltam híven a létben,
kenyerem megettem,
nyomaim nyomtalanul tűnnek,
a kétségek között ,
palástba burkolt testemen át
szóródnak értelmek,
harcolnom kell a mindenemért
gonosz leszek.
Csendes nyugalmam vízhatlan
lengheti a szél,
felszálló felhők rám tekeredhetnek
erös leszek,
eltelt vastag éveim szenvedései 
fellebbeznek,
mert melletted életem lankadatlan
felhővel telt,
de sértett hiúságomban, csak nyertem
lenge erömmel .
Harcomban sokszor nehéznek éreztem
bilincselt kezem,
lázadtam nyomasztóan pehely súllyal
száz irány felé ,
sürü gondokkal küszködtem ellened 
de találva ért.
Most már késő a megbánások sora
hagyom lengeni
a megterhelt időknek nyomorában,
fellázadni ,
elvesztett boldogságom hagyom sikoltani,
vesződjön ,
mit nyakamba akasztatottak az istenek
ön akarat volt,
megterhelt szívemben a sok keserűség
visszatartott.[W.B.]