A büszkeség-----Vilhelem Margareta

Mennyi ige elszállt,
és lebeg csillagok közt,
úgy hordozom gondomban
a lelkem büszkeségét ,
a sok szép ige között
kedvben sírok,
mint akinek titkos a nyugalma ,
bátran de félősen remegek
a jóságon,
és betemetem magamba hatalmas,
boldogságom..

Új dalt hozok magammal,ősit,
mik zengik örökben a régit
új álmok halmozódnak törékeny 
testemben,
csodák köréből dalolom jóságom
és lengenék elédbe ,
ha volna hozzá elég alázat, kin
a lelkemben ,
de angyal szárnyán hozott
vad suhogásom
kettős erény,mi jósolja hatalmas
valóságom
s a végzetbe hullott halandóságom.[W.B.]