A gyöztes---Vilhelem Margareta

Bármilyen is az egyéni sors,
szép volt minden
mi nekem jutott 
kápráztak csoda szenvedélyek
hegyek ormára szálltak ,gyors
vak remények .

Testemet sodorta árnak karja,
lestem hatalmam szorongva ,
példáztam tetteket esengve ,
de jöttek villámok harca
hitetlenül nagy volt az ára
néha könnyel telt 
arcomnak csöndes árka.

Szép volt minden,
magamban gondolom ,
szinte szellemi győzelem
jutott osztály részül nekem,
de szívem nem hallotta
sóhajom .

Ami történt szólt;enyém volt ,
mit te kaptál:nem számolgattam
bárgyúan néztem a suhanást,
mi suttogta;másé volt
a győztes rohanás.

De mindig tapsolt a győztes,
én nem tapsolok,
mert a siker gonosz volt
máshoz állt ,
nem elém borult elhagyott
az éji homályon, csak játék volt
ma is borzongok .

Mert bukdácsolva maradandót
hagyott,
talapzaton álló bolond sorsot
és így lettem én az áltatott ,
megkopott,
az igazi világnak hőse kacagott
az álma megvalósult. [W.B.]