Hiszékenyen----Vilhelem Margareta

Egymást figyelve,szemünk rebben
ahogy kutatjuk csillagunk,
arany sugárral összefolyik csendben
konok háborúnk,
az arcunk ráncaiból feltűnnek színek
az elmúlt időt rögzítik
és rémülve megsemmisülünk előttük
leteperik szerelmünk.
A nyomunkban a hős szerelmi kaland
játszik velünk,
és csábos módon nevetjük magunk
miközben vágyódunk ,
hogy győzzön hűséges fogadalmunk ,
az utolsó kalandunk.
Miattunk,vagy csak éretted sejtem,
fennmaradunk,
mert szilárd máz tekeredik szívünkre
fojtogatja énünk ,
míg felszabadult eszméink zúgnak
megtörten
és ujjaink összeérnek,s égen lobognak
száz színben szerelmünk ,
mert a nő és férfi szíve két külön titok,
kétkedés és alázat,
de szemeink örökre egymásba olvad
harcolva szilárdan ,
egymástól lessük vágyaink szavait ,
de egy naiv káprázat.[W.B.]