Múló tavasz------Vilhelem Margareta

Sok tavasz virágát éltük meg
elhunyó végtelen napokat,
reszkető leveleket tavon,
ingadozó sötét lombokat.
Jut- e meg eszedbe kedves,
a morajló ,zúgó vízesés
a szellő mely suttogta vágyunk,
és kezeink csendben összeért,
nevettünk a csodák imádatán
és szívünk dobogott vágyban ,
néztük a nyíló virágkelyheket
a rajtuk szendergő lepkéket ,
a mézet cseppentő méheket 
és szívünkben nyílt a szerelem.

Elszállt egy pár tavasz virága
nyíltak vígan ,majd hervadtak,
néha felhők takarták a napot,
néha a föld félig megfagyott ,
s szívünkben mély seb nyílott.
Most már csak emlékek nyílnak,
mint nyitott nagy kapu sötétje,
pillangók sem álmodnak hajnalt,
virág szirmok hullnak az éjben,
már csak emlék a színes tavasz
bágyadnak a lombok sárgában,
már csak keressük a nyíló vágyat,
a borongós ködnek a sóhajában.[W.B.]